Lukács György (1885-1971)

A magyar filozófus önerejéből fölemelkedett, művészetkedvelő nagypolgári családban született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Budapesten végezte. Gimnazistaként kitűnt irodalmi ambícióival, a színház iránti érdeklődésével, fővárosi folyóiratokban közölt impresszionista hangoltságú színikritikáival. Egyetemi tanulmányait 1902-ben Budapesten kezdte; jogi doktorátust 1906-ban Kolozsvárott szerzett. 1904-ben fiatal rendező és író barátaival részt vett a Thália Társaság, a modern "szabad színház" úttörő magyar műhelyének megalapításában. Ady Endre költészetének szenvedélyes híve lett; Adyban "a forradalom nélküli magyar forradalmárok poétáját" látta, maga és nemzedéke "lelkiállapotként" felfogott forradalmiságát, amely "a végtelen izoláltság okozta kétségbeesés" egyetlen kifejezési lehetősége. 1906-tól Berlinben folytatta filozófiai és esztétikai tanulmányait; több szemeszteren át hallgatta Georg Simmel művészetszociológiai előadásait; Wilhelm Dilthey Élmény és költészetének lenyűgöző hatásár magáévá tette a pozitivizmussal szembeforduló szellemtörténeti módszert.

Berlinben írta a polgári dráma lehetőségeit és fejlődési útjait elemző drámatörténeti monográfiáját, amellyel 1908-ban elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját; a mű átdolgozott és kibővített változata 1911-ben A modern dráma fejlődésének története címmel jelent meg nyomtatásban. 1908 és 1910 közötti esszéiben - köztük a Novalisról, Kierkegaard-ról, Stefan Georgéről és magáról az esszé műfajáról szóló életfilozófiai írásokban - bizonyos tipikus emberi magatartásformák és az irodalmi formák szerkezeti összefüggéseit igyekszik feltárni; gyűjteményük A lélek és a formák című tanulmánykötetben 1910-ben magyarul, majd egy évre rá németül is megjelent. Berlinben megismert barátja, Ernst Bloch hatására 1911-12-ben firenzei útja során jutott arra a meggyőződésre, hogy a jelenben is lehetséges klasszikus értelemben vett nagy filozófia; ekkor merült fel benne először egy önálló, rendszeres filozófiai esztétika terve. Ezt megvalósítandó, 1912-ben Bloch társaságában évekre Heidelbergben telepedett le, ott egyebek között Max Weberrel és körével kialakított baráti kapcsolatban, Weber inspiráló érdeklődésétől kísérve vetette papírra korai esztétikájának két, végül is befejezetlenül maradt változatát (Márkus György rekonstrukciójában: Heidelbergi művészetfilozófia, 1912-14; Heidelbergi esztétika, 1916-18, Tandori Dezső fordításában magyarul: 1975). A mű központi gondolatai, megváltozott tartalommal, nemcsak a filozófus időskori nagy szintézisében, Az esztétikum sajátosságában térnek vissza (az autentikusságot nélkülöző "élményvalóság" mint mindennapi élet; "egész ember" és "emberegész"; a művészet mint utópikus beteljesülés stb.), hanem feltűnő hasonlóságot mutatnak Heidegger későbbi Lét és időjének egzisztenciális analitikájával is.

A világháborús katasztrófa élménye a fiatal Lukács érdeklődését kultúrakritikai és történetfilozófiai-etikai kérdések felé fordítják. 1914-ben egy Dosztojevszkij-monográfia kidolgozásába kezdett, amelynek bevezetése, a végül is önálló művé kerekedett A regény elmélete (németül: 1916, magyarul: 1975): az eposz korával mint homogén, önmagában zárt, a lélek által áttekinthető világgal szembeállítja a regény, a polgári epopeia világát, amelyben az egyén egy tőle idegen, immanens értelmet nélkülöző világgal szembesül.

A háború végén kitört forradalom Budapesten találta. Életre szóló, etikailag is motivált döntéssel csatlakozott a kommunista párthoz. A Tanácsköztársaság kikiáltása után közoktatási népbiztosként politikai szerepet vállalt, s a forradalmi munkásmozgalom ideológiáját magáévá téve módosította elméleti-filozófiai álláspontját. Ezt az újrakezdést a forradalmi cselekvés útját választó filozófus mint radikális fordulatot élte meg, mint teljes leszámolást a polgári világgal, amelybe beleszületett. A Kommün bukása után neki is emigrálnia kellett. Előbb Bécsben, majd magyarországi illegális pártmunka és moszkvai tartózkodás után Berlinben keresett menedéket. A kommunista mozgalom elméleti kérdéseiről 1919 és 1922 között írott tanulmányai, amelyek átdolgozott formában 1922-ben Történelem és osztálytudat címmel jelentek meg (magyarul 1971-ben), a nyugatinak mondott marxizmus filozófiájának nagy hatású alapkönyve lett; központi gondolatai közé tartozik a hegeli indítású dialektikus totalitáselv, valamint az eldologiasodásnak és az elidegenedésnek az árufetisizmus marxi elemzésére támaszkodó kritikai elmélete. A proletariátus osztálytudatában Lukács a történelmileg megvalósult szubjektum-objektum egységét vélte felfedezni, messianisztikus-utópikus forradalomképének megfelelően. Az illegális kommunista párt 20-as frakcióharcaiban hamarosan alulmaradt, és a pártvezetésből kiszorult. A hitleri hatalomátvétel újabb emigrációba kényszerítette: 1933-tól tizenkét éven át Moszkvában élt és alkotott. Elméleti munkássága nagyrészt a német fasizmus világnézetének és az irracionalista filozófiának történetileg megalapozott kritikájára, valamint a klasszikus német művészet és filozófia világtörténeti értékeinek felmutatására összpontosult (Hogyan keletkezett a fasiszta filozófia Németországban?, kézirat: 1933; Hogyan vált Németország a reakciós ideológia központjává?, kézirat: 1942, mindkettő németül: 1982; A fiatal Hegel, kézirat. 1938, németül: 1948, magyarul 1976; Goethe és kora, magyarul: 1946). A moszkvai emigráció éveiben esztétikai téren a marxista művészetfelfogás kidolgozása és különböző - kritikai és irodalomtörténeti - irányú konkretizálása állt működése homlokterében. Ekkor körvonalazódó realizmuselmélete a korábban bírált visszatükrözési elmélet alapján, éles vitákat is kiváltva igyekezett tisztázni a művészet és a társadalomi valóság viszonyát, a realizmust elhatárolni a dekadenciától és a naturalizmustól.

A háború után tudatos választással Magyarországra tért vissza. Hatvanéves korában lett a budapesti bölcsészkar egyetemi tanára. Eleinte fontos szerepet játszott a hazai kulturális-tudományos közéletben; 1949-ben viszont pártellenesnek minősítették a demokrácia, a realizmus értelmezésével kapcsolatos fölfogását, a szovjet irodalommal és az ún. pártköltészettel kapcsolatos nézeteit. A vita során önkritikára kényszerült, hogy elméleti munkásságát folytathassa. 1954-ben megjelentette a modern irracionalizmus történetét bemutató könyvét, Az ész trónfosztását. Hozzáfogott rendszeres esztétikájának kidolgozásához; ennek központi kategóriaként felfogott alapfogalmát, a különösséget először önálló monográfiában elemezte. (A különösség, magyarul: 1957). 1956 nyarától a magyarországi pártellenzék egyik teoretikusa volt; a sztálinizmustól megtisztított marxizmus reneszánszát hirdette. Nagy Imre kormányának művelődési minisztere volt; a forradalom leverése után hónapokra Romániába internálták, s a revizionizmus elleni harc jegyében itthon és külföldön kibontakozott a Lukács-vita új szakasza. A közéletből való kiszorítása csak a 60-as évek közepétől enyhült. Haláláig Budapesten élt és dolgozott a szocializmus radikális megreformálásának nemzetközileg ismert és tekintélyes szószólójaként. (A demokratizálódás jelene és jövője, kézirat: 1968, magyarul: 1988).

Nagyszabású esztétikai összefoglalásának csak az első harmadát tudta kidolgozni (Az esztétikum sajátossága, két kötetben, németül: 1963, Eörsi István fordításában magyarul: 1965). A nagyszabású szintézis - ugyanúgy, mint Lukács valamennyi fő műve - világszerte visszhangot keltett. A kidolgozás során előbukkanó ontológiai kérdések elemzésére A társadalmi lét ontológiájáról című, három kötetben megjelent utolsó nagy művében vállalkozott. Nyolcvanhat éves korában halt meg Budapesten.

Eredetileg megjelent: Székely Éva (szerk.): 33 híres bölcseleti mű. Budapest, 1995, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 380-383.p

Kapcsolat

Email kapcsolati űrlap >>
Agárdi Péter: agardi.peter@lukacsgyorgyalapitvany.hu
Stramszky Márta: info@lukacsgyorgyalapitvany.hu
Postacím:
1118 Budapest, Rahó utca 9. III/33

CookiesAccept

Weboldalunk használatával Ön jóváhagyja a cookie-k alkalmazását.

Értem

Információk

Az oldalt karbantartja, frissíti: Kecskés Péter
admin@lukacsgyorgyalapitvany.hu
Tárhelyszolgáltató: MediaCenter Hungary Kft., 6000 Kecskemét, Sosztakovis u. 3. II. 6., Tel.: +3676575023  mediacenter@mediacenter.hu

Impresszum

Az oldalon található fénykép és grafika a Lukács Archívum tulajdona.
A karikatúra Kaján Tibor munkája.