Hajdu Tibor a Lukács György-díjas Krausz Tamásról
(Elhangzott a díjátadó ünnepségen, 2010. december 6-án.)

Krausz Tamás történész-professzor, a Lukács György-díj egyik idei jutalmazottja jelentős tudományos munkásságot tudhat maga mögött. Bár más témákról is publikált, írásai lényegében egy időben és tárgyban, jól körülhatárolható körben mozognak: ez az 1917-es orosz forradalom, annak előzményei és következményei, vagy másképp fogalmazva: a bolsevizmus története. Elmondhatjuk róla, hogy nemcsak e sokat vitatott téma, de róla alkotott felfogása mellett is kitartott 40 éven át, nagy szemléletváltozások, kor- és köpenyegfordulatok korában. Ez nem jelent merevséget, netán a fejlődés hiányát: tematikája, ismeretanyaga bővült, nézetei, elképzelései már csak azért is alakultak, mert amikor publikálni kezdett, eredeti dokumentumanyaga nagyrészt hozzáférhetetlen volt, Budapesten élő kutató számára különösen. Az elérhető források köre napjainkban is folyamatosan bővül, ami egyet jelent a tárgyról szóló újabb írások, forráspublikációk és viták gyorsan növekvő számával.

Krausz életkoránál fogva sem tartozhatott Lukács tanítványai közé, aligha ismerhette, hiszen debreceni egyetemista volt Lukács utolsó éveiben. Ennek ellenére világnézete, történetfelfogása és teoretikus szemlélete igen közel áll az övéhez. Ha a díj eddigi jutalmazottjait tekintjük, ez igazán nem kritériuma kiválasztásuknak, akár azt is mondhatnánk, kevesen voltak köztük, akik rokon felfogásúak Lukáccsal s ez így van jól; de azért örvendetes, ha olyat is jutalmazhatunk olykor, aki szorosabb értelemben is műve folytatói, s hadd tegyem hozzá: méltó folytatói közé tartozik. Ez a dolgok rendje: hogy míg Lukács tanítványainak jelentős része fejlődése során eltávolodott mesterétől, akad olyan hű követője, aki tudományos munkásságát szinte Lukács halála évében kezdte.

A debreceni egyetemen 1973-ban végzett, történelem-orosz szakon, főleg (a pár éve szintén Lukács György-díjas) Niederhauser Emil tanítványaként. Doktori disszertációját 1976-ban a bolsevizmus és a nemzeti kérdés témájáról írta. Az egyetem elvégzése után könyvtárban dolgozott, főiskolán tanított, majd az akkori Párttörténeti, később Politikatörténeti Intézet munkatársa lett, ahol kezdettől az orosz forradalom történetével foglalkozott. Fiatalon, 1981-ben védte meg kandidátusi disszertációját az orosz történelemfejlődés sajátosságainak historiográfiájáról. 1982 óta tanít az ELTE bölcsészkarának kelet-európai tanszékén, 1997-től főállásban, 2000-től professzorként, 2002 óta ő a tanszék vezetője. Számos esetben járt a Szovjetunióban, 1987-ben féléves ösztöndíjjal az USA-ban, nemzetközi kapcsolatai azóta is igen kiterjedtek, sokat publikál főleg oroszul, nemzetközi konferenciák gyakori résztvevője, külföldi folyóiratok munkatársa. 1989 óta szerkeszti az Eszmélet c. folyóiratot. Tanszékén kívül is számos tanítványa, munkatársa van különböző korosztályokból, több munkáját írta ezek közül való társszerzővel. Így Mesterházi Miklós Lukács-kutatóval első nagyobb könyvét: "Mű és történelem. Viták Lukács György műveiről a húszas években" (1985).

Ezt követte "A cártól a komisszárokig. Az 1917-es oroszországi forradalmak történetéből" (1987). Még ugyanebben az évben jelent meg az "Életrajzok a bolsevizmus történetéből" (Béládi Lászlóval). Ezt a gyűjteményt 1988-ban oroszul is kiadták, ott is nagy feltűnést keltve, hiszen nagyrészt a "glasznoszty" előtt kimondhatatlan nevű személyekről szólt. A "Bolsevizmus és nemzeti kérdés: Adalékok a nemzeti kérdés bolsevik felfogásának történetéhez" (1989) egyetemi doktori disszertációjának kibővített változata. Említett, a rendszerváltás előtt megjelent könyvei és itt fel nem sorolt tanulmányai sem voltak "vonalas" munkák, már csak az azokban feszegetett kérdéseknél fogva sem, hiszen tényszerű kifejtésük az olvasó előtt világossá tette, amit akkor kimondani tilos volt, hogy ti. a sztálinizmus nem azonos a leninizmussal. Kapott ezért bírálatokat, "trockista" bélyeget is.

A rendszerváltás után immár nagyobb perspektívában fejthette ki nézeteit a sztálinizmusról: "Szovjet thermidor: a sztálini fordulat szellemi előzményei, 1917-1928" (1996). Többször foglalkozott Sztálin életrajzával is, számos orosz tárgyú cikkéből több tanulmánykötete jelent meg. Tudományos munkái mellett sok napi politikai és politológiai jellegű cikke jelent meg a sajtóban, majd tanulmánykötetekben is. Ezekben sokat foglalkozott a mai orosz jelenségekkel is, egészen Putyinig, ezeket nagyobb történelmi perspektívában bemutatva. Jelentős műve a 2008-ban megjelent Lenin-életrajza (Lenin - társadalomelméleti rekonstrukció), amely, mint címe is mutatja, nem szabályos életrajz - tartalmazza ugyan az életrajz fontosabb tényeit, de elsősorban Lenin tevékenységének elméleti vetületét vizsgálja, egyben polemizálva a Leninnel foglalkozó komolyabb kremlinológiai könyvekkel. Ezek közül is elsősorban Robert Service újabb, 3 kötetes, sok új forrást feldolgozó Lenin-életrajzával. Krausz könyvét akár Anti-Service-nek is nevezhetnénk. Van, amit Service kutatásaiból joggal bírál, amiért az például ragaszkodik bizonyos kremlinológiai alaptételekhez (pl. Lenin és a német vezérkar soha nem bizonyított kapcsolatához), másrészt véleményem szerint helyenként túlvédi Lenint, illetve Lenin tévedéseit: mindenesetre ezt most teszi, amikor ezért virgács jár, nem szaloncukor.

Krausz Tamás méltatásából nem lehet kihagyni, hogy rengeteg kutatása, 22 kötete, aktív közéleti tevékenysége mellett is volt ideje tanítványokat nevelni, velük foglalkozni, közös projekteket és konferenciákat szervezni, lehetőleg külföldi résztvevőkkel is. Krausz olyan úszó, aki szeret ár ellen úszni. ("Protyiv tyecsenyija" - ez volt a címe Lenin és Zinovjev első világháborús közös háborúellenes, "porazsenyec" cikkgyűjteményének.) Szvák Gyula mellett oroszlánrésze volt a Ruszisztikai Központ létrehozásában, olyan időkben, mikor inkább leépítették a magyar-orosz kapcsolatokat - mindkét oldalon.

Úgy vélem, Krausz Tamás régen megérdemelte volna ezt a díjat - de most a legjobb időben kapta meg.

Kapcsolat

Email kapcsolati űrlap >>
Agárdi Péter: agardi.peter@lukacsgyorgyalapitvany.hu
Stramszky Márta: info@lukacsgyorgyalapitvany.hu
Postacím:
1118 Budapest, Rahó utca 9. III/33

CookiesAccept

Weboldalunk használatával Ön jóváhagyja a cookie-k alkalmazását.

Értem

Információk

Az oldalt karbantartja, frissíti: Kecskés Péter
admin@lukacsgyorgyalapitvany.hu
Tárhelyszolgáltató: MediaCenter Hungary Kft., 6000 Kecskemét, Sosztakovis u. 3. II. 6., Tel.: +3676575023  mediacenter@mediacenter.hu

Impresszum

Az oldalon található fénykép és grafika a Lukács Archívum tulajdona.
A karikatúra Kaján Tibor munkája.